![]() |
|
|
Az ügy, amelyet szolgálni kívánok: a mozgásában korlátozott ember boldog, teljes élete Ellenség: az empátia hiánya, a lélektelen lakás, azok, akik merev lakásokat terveznek, szabványok és divat szerint, nem a benne élő teste-lelke szerint. A gyengém: akárkihez megyek, nem bírom nem átrendezni a lakását gondolatban. És ezt legtöbbször nagyon nehéz magamban tartani. Nem is mindig sikerül, de több ilyen kéretlen elszólásomat mára már "belakták" az ismerőseim, és szent a béke. A mentorom: a nagymamám volt, aki két világháborút túlélve se panaszkodott soha. Ha neki sikerült, én se sopánkodhatok. Mi, akik a Mexikóira jártunk, tudjuk, menekülni csak előrefelé lehet: TANULÁSSAL. Ennek eredménye egy szakma, amelyben, amely által megvalósíthatjuk az álmainkat. Magam is tapasztaltam a nehézségeket, amiket le kell, kellett győzni. Az igazán jó, hogy egyre több közintézetet meg lehet közelíteni, kitárulhat a világ, könnyebben el tudjuk intézni dolgainkat. Talán a parkolóinkat sem foglalják el! Fontosnak tartom, hogy az otthonunkat is kényelmessé tegyük. Külföldön már régóta természetes, hogy lakásunk nem gátol, hanem segít, és mégis ízléses, jó benne élni. Nem feltétlen gondolok nagy dolgokra, lehetnek azok apró megoldások is. Egy a cél: minket szolgáljon lakásunk, ahogy ezt már a XV. Században is megfogalmazták. "Aligha lehet elképzelni egy lakóházat anélkül, hogy ne a célszerűségre és helyes alkalmazásra gondolnánk" (Battista Alberti) Ránk, mozgássérültekre ez különösen igaz. Legfontosabb szempont a célszerűség, amely egyszerűbbé teszi otthoni feladatainkat, legyen szó főzésről, mosásról, takarításról... Nem elég a design, fontos a jól használható, kényelmes lakás. Mióta foglalkozom lakberendezéssel? Akire felnézek: Pásztory Dóri úszóbajnok. Becsülöm kitartásáért, szorgalmáért, bátorságáért. |